A csecsemők növekedésének nyomon követése fontos dolog, hiszen a különböző adatok folyamatos vezetésével az egészségi állapot és a fejlődés menete is megfigyelhető.

Ebben segítséget nyújt az anya számára a várandósság alatt, majd a szülést követő első időszakban a nemzetközi gyakorlatban is egyedülálló hazai védőnői szolgálat.

A védőnők kulcsszerepet töltenek be a magzat-, a gyermek- és az anyavédelem területén. Elsődleges feladatuk ebben az időszakban az egészséges csecsemő és gyermek fejlődéséhez szükséges környezeti feltételek megteremtése, az ezt akadályozó tényezők felismerése, betegség vagy környezeti veszélyeztetettség esetén pedig fokozott gondozás és látogatás.

A védőnői tanácsadáson az édesanyának gyermekével eleinte havonta, később évente kell megjelennie, ezeken kívül az úgynevezett kötelező státuszvizsgálatokon, amelyek csecsemőknél 2, 3, 4, 6 és 9 hónapos korban esedékesek a szokásos havi méréseken felül.

A csecsemők súlyfejlődése

A csecsemők nagyon különböző méretekkel és súllyal születnek. Egy újszülött átlagos súlya 3,5 kg, de a 2,5–4,5 kg közötti tartományban minden normálisnak számít. A születéskori súly változásának követése nagyon sok információval szolgál a gyermek fejlődésével kapcsolatban.

Az első néhány napban a csecsemők általában még súlyt veszítenek (nagyjából a születéskori súly 10%-át). Ettől nem szabad megijedni, ez egy teljesen normális folyamat: a csecsemők magasabb víztartalommal jönnek világra, amelyet az első napokban fokozatosan elveszítenek. A születéskori súlyt a második hét végéig kell visszaszereznie a csecsemőnek. Amennyiben a súlyvesztés túlzott mértékű, vagy két héttel később még nem sikerült visszaszereznie azt a csecsemőnek, a védőnő tájékoztatást nyújt a lehetséges okokkal és a további teendőkkel kapcsolatban.

A születéskori súly 10%-ánál nagyobb fogyás kórosnak számít. Általában elegendő csupán a táplálék mennyiségét megemelni (növelni a szoptatások számát), azonban ha ennek ellenére sem áll meg a súlyvesztés, akkor a tápszeres táplálást is fontolóra kell venni.

Újszülött- és csecsemőkorban heti 150-250 gramm súlygyarapodás számít egészségesnek. A csecsemő az első hónap végére kb. 750 grammal gyarapodik. A gyerekek jellemzően 6 hónapos korukra megkétszerezik, 1 éves korukra megháromszorozzák a születési súlyukat. A koraszülöttekre jellemző az úgynevezett gyorsabb ütemű kiegyenlítő súlygyarapodás, tehát az első év végére megközelítik, a második évre pedig elérik az átlagos súllyal született babák testtömegét.

A súlyfejlődés ütemének megállapítására ún. percentilis görbéket alkalmaznak. Ennek segítségével pontos kép kapható arról, hogy a gyermek súlya hogyan viszonyul azonos nemű kortársai súlyához képest, illetve hogy a rendszeres mérések fényében a gyermek növekedése milyen tendenciát mutat. Koraszülöttek esetében ehhez a korrigált életkort szokták használni általában 2 éves korig. Például egy 14 hetes babánál, aki 4 héttel hamarabb jött világra, az orvos a gyermek súlyát a 10 hetes, megfelelő nemű babák súlyához fogja hasonlítani.

Milyen gyakran kell mérni a csecsemő súlyát?

A csecsemők súlyát az első két hétben szorosan, napról napra nyomon kell követni a születés utáni fogyás, majd gyarapodás megfigyelésére. Ezt követően azonban elég ritkábban mérni a csecsemőt.

A csecsemő súlyának mérésére az első két hetet követően az ideális gyakoriság az alábbi:

• féléves korig először kéthetente, majd havonta;
• fél- és egyéves kor között kéthavonta;
• az első születésnapot követően háromhavonta.

A csecsemő testsúlyát befolyásoló tényezők

A csecsemők testsúlyát és annak változását sok tényező befolyásolja. Teljesen normális, ha a csecsemő súlya nem egyenletesen változik – vannak időszakok, amikor hirtelen ugrásszerűen nő, máskor pedig lelassul a növekedés.

A csecsemő születéskori testsúlyára több tényező is hatással van:

• genetika – a szülők testi adottságai (testsúly, magasság);

• a terhesség hossza – a várthoz képest előbb vagy később születés;

• születési súly, esetleges ikerterhesség;

• az anya táplálkozási és életmódbeli szokásai – az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószer-használat is hatással van a csecsemő súlyára;

• a gyermek neme – a fiúk általában nagyobb súlyúak;

• a csecsemő egészsége – veleszületett betegségek is befolyásolhatják a csecsemő súlyát;

• az anya várandósság alatti betegségei – pl. terhességi cukorbetegség, magasvérnyomás;

• a testvérek száma – az elsőszülöttek általában kisebb súlyúak.

Vannak időszakok, amikor a csecsemő testsúlya hirtelen, szinte egyik napról a másikra gyarapszik, vagy a növekedés lelassul.

A csecsemő súlygyarapodásának változását okozhatják az alábbiak:

• a gyermek többet alszik, és ritkábban eszik;
• az anya vagy a csecsemő megbetegszik;
• az anya stresszesebb a megszokottnál, ami hatással lehet a szoptatásra is;
• fogamzásgátló tabletta szedése vagy egy következő terhesség is szerepet játszhat.

A fentiek tekintetében fokozott figyelemmel kísérendő az anyatej melletti fokozatos hozzátáplálás (lásd még: Csecsemők táplálása), mivel az élelmiszerekkel történő étrend-kiegészítéssel addig ismeretlen emésztőrendszeri problémákra (pl. enzimhiány, allergia) derülhet fény.

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben azt tapasztalja, hogy gyermeke nem tud elegendő táplálékot magához venni (pl. kifárad evés közben), vagy kifejezett haspuffadást, hasfájást, hasmenést tapasztal, vagy megfelelő étkezés mellett sem gyarapszik, mindenképpen keresse fel házi gyermekorvosát.

A csecsemő hosszfejlődése

Csecsemőkorban a gyermek hosszáról szokás beszélni, és nem a testmagasságáról. A csecsemő hosszát a feje tetejétől a sarkáig mérjük. Egy átlagos újszülött hossza általában 50 cm körüli, de ez tág határok között mozoghat (45,7–60 cm).

A hossznövekedés megítélésére is percentilis görbéket alkalmaznak, amellyel figyelemmel követhető, hogy miként alakul a gyermek hossza a vele azonos korban lévő, azonos nemű társaihoz képest, valamint a rendszeres vizsgálatokból kapott tendencia alapján nyomon követhetjük növekedésének ütemét is. 3-6 havonta érdemes fekve megmérni a gyermek hosszát. Csecsemőkorban tapasztalhatjuk a legnagyobb mértékű növekedést, ami akár 25 cm is lehet.

Átlagosan az első 6 hónap során a csecsemők havonta 1,5-2,5 cm-t nőnek, 6-12 hónapos kor között pedig 1 cm-t. Bizonyos időszakokban (10-14 napos, 5-6 hetes, 3 hónapos, 4 hónapos korban) jellemző, hogy a csecsemő hirtelen sokat nő. Ezt nevezzük növekedési ugrásnak, ez akár 1 hétig is eltarthat. Ilyenkor a csecsemő nagyon nyűgös lehet, rosszul alszik, és rendkívül sokszor kérhet enni.

Koraszülött babáknál a gyermekorvos a baba korrigált korához hasonlítja a hosszfejlődés ütemét. Például egy 16 hetes babánál, aki 4 héttel hamarabb jött világra, az orvos a gyermek hosszfejlődésének ütemét a 12 hetes, megfelelő nemű babák hosszához fogja hasonlítani. A koraszülöttek általában 2 éves korukra beérik az időre született gyermekeket.

A gyermek hosszát befolyásolhatják öröklött tényezők (az anya és az apa testmagassága), illetve a táplálkozás és számos hormonális tényező (pl. a növekedési hormon szintje) is. A magzati növekedés is hatással van a csecsemő hosszára és a várható testmagasságra. Méhlepény-elégtelenség, terhesség alatti dohányzás, alkoholfogyasztás, fertőzések esetén nem minden esetben hozza be a gyermek a lemaradást. Elmondható azonban, hogy a kétéves kor körüli testmagasságból már nagyjából következtetni lehet a végső magasságra.

Ritka esetekben, amikor a gyermek nem olyan ütemben növekszik, mint kellene, az orvos pajzsmirigy-alulműködés, növekedésihormon-elégtelenség vagy Turner-szindróma kizárására kérhet vizsgálatokat.

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben gyermeke növekedési üteme lelassul, vagy jelentősen felgyorsul, keresse fel gyermekorvosát.