A biopszia valamely testrész szövetéből történő mintavétel, melynek célja az adott elváltozás jellegének pontos megállapítása.
A csontvelő szerkezetének és sejtjeinek megítéléséhez a csontvelősejtek leszívásával (aspiráció) vagy biopsziával (szövettani mintavétel) nyerhető minta. A csontvelőmintát a csípőlapátból (medencecsont) vagy a szegycsontból nyerik ki.
A csontvelő felépítése és élettani szerepe
A vörös és sárga csontvelő a csontok üregrendszerében elhelyezkedő szivacsos szövet, amely a vérsejtek képzésében vesz részt. A vörös csontvelő a felnőttek szivacsos csontjaiban helyezkedik el, részben a hosszúcsontok végében (combcsont, felkarcsont), részben a rövid és lapos csontokban (csigolyatest, szegycsont). Az alapvetően zsírszövetből álló sárgacsontvelő nagymértékű vérveszteség esetén képes vörös csontvelővé alakulni, és részt venni a vérsejtképzésben.
A csontvelő üreges, szivacsos szerkezetét folyadékkal telt rostos hálózat képezi. A folyadék vérképzőszervi őssejteket, különböző mértékben érett vérsejteket és a vérsejtképzéshez szükséges anyagokat (például vasat, B12-vitamint és folsavat) tartalmaz. A csontvelő elsődleges feladata a vörösvértestek, vérlemezkék és a fehérvérsejtek termelése.
A csontvelő-biopszia javallatai
A csontvelő-biopszia fontos információt nyújt a csontvelőt vagy a vérsejtképzést érintő betegségek vagy állapotok kivizsgálásában és a kórisme felállításában. Támpontot jelent továbbá a leukémia és a limfóma egyes típusainak (ld. még non-Hodgkin limfóma, Hodgkin limfóma), valamint a nem vérsejtekből kiinduló rosszindulatú daganatok (szolid tumorok) stádiumának meghatározásában.
Csontvelő-biopszia elvégzésére lehet szükség az alábbi esetekben:
- ismeretlen eredetű vérszegénység (anémia);
- vérképzőszervi vagy a vérsejtképzést befolyásoló daganatos megbetegedés gyanúja;
- ismeretlen eredetű láz, különös tekintettel az immunrendszer meggyengült működésére (immunhiányos állapot).
A csontvelő-biopszia korábban már felismert daganatos megbetegedés esetén segítheti az alkalmazott onkológiai kezelés hatékonyságának megítélését is.
A csontvelő-biopszia menete
Nagyon alacsony vérsejtszám esetén a beavatkozás előtt transzfúzióra (vérátömlesztésre) lehet szükség. A felnőtt betegek igény esetén enyhe nyugtatót kapnak, gyermekek esetében általános érzéstelenítés (altatás) mellett történik a beavatkozás.
A csontvelő-biopszia során az orvos egy tű segítségével henger formájú, a csontvelő szerkezetét megőrző darabkát emel ki a medencecsontból vagy a szegycsontból. A mintavétel történhet kisebb tű segítségével, ún. aspirációs eljárással is, amikor csupán sejteket nyernek ki a csontvelőből annak pontos szerkezetének megőrzése nélkül.
A mintavétel során a beteg hason, oldalt, vagy a hátán fekszik, alsótestét – a mintavételi hely és környékének kivételével – steril kendővel lefedik. Ezt követően fertőtlenítik a mintavétel helyét, és helyi érzéstelenítő injekciót adnak a betegnek (ld. még Helyi érzéstelenítés). Amikor a mintavétel helye elzsibbadt, az orvos bevezeti a tűt a bőrön keresztül a csontba.
Aspiráció során egy fecskendőt csatlakoztatnak a tűhöz azért, hogy kismennyiségű csontvelőt tudjanak gyűjteni (leszívni). A mindössze néhány percig tartó művelet során a beteg kellemetlen húzó vagy nyomó érzést tapasztalhat.
A tű eltávolítása után steril kötést helyeznek a mintavétel helyére.
Mit tehet csontvelő-biopszia esetén?
A beavatkozás előtt tájékoztassa orvosát esetlegesen meglévő allergiájáról és arról, hogy milyen gyógyszereket vagy étrend-kiegészítőket szed.
A beavatkozást követő első 48 órában tartsa szárazon és fedett állapotban a mintavétel helyét.
A csontvelő biopsziát követően, nagyon ritkán erősebb vérzés jelentkezhet a mintavétel helyén, vagy fertőzés alakulhat ki. Ezért haladéktalanul értesítse kezelőorvosát, ha állandósult vagy terjedő bőrpírt, illetve vérzést tapasztal a beavatkozás helyén, vagy erősödő fájdalmat érez.
A csontvelő-biopszia lelete
A csontvelővizsgálat során készült laboratóriumi lelet tartalmazza a vizsgálati anyagban látott sejtek és a csontvelői környezet leírását és jellemzését. A lelet részét képezi általában a teljes vérkép és a vérkenet értékelésének eredménye is. A legtöbb esetben ezek az információk megerősítik vagy kizárják az orvos által előzetesen feltételezett diagnózist, és azt, hogy a betegség érinti-e a csontvelőt.
Felállítható a csontvelői eredetű rosszindulatú daganatok és egyéb csontvelői betegségek – például a mielodiszpláziás szindróma és a mielofibrózis –, valamint a raktárvas mennyiségének csökkenését okozó, vasraktározással kapcsolatos betegségek (lásd még: Vas és vashiány) kórisméje. Meghatározható a csontvelőt érintő, vagy a csontvelőben áttétet okozó rosszindulatú daganatos betegségek stádiuma. Ismeretlen eredetű láz esetén megítélhető a csontvelőt érintő esetleges fertőzés.
Amennyiben a beteg daganatellenes kezelésben részesül, a vizsgálat eredménye alapján megítélhető a szervezet kezelésre adott válasza, és megállapítható, hogy megkezdődött-e a gátolt csontvelői működés normalizálódása.