A vesegyulladás (nephritis) a vese alapegységeinek (nefron) heveny vagy idült gyulladása, amelyet rendszerint fertőzés vagy kóros immunválasz okoz.
A vese felépítése és működése
A vese a hasüregben a gerinc mellett elhelyezkedő, bab alakú páros szerv, amely három fő részből – külső kéreg (cortex), velő (medulla) és vesemedence (pelvis renalis) – áll. A szimmetrikusan elhelyezkedő vesék központi gyűjtőmedencéjéből egy-egy húgyvezeték (ureter) szállítja a vizeletet a hólyagba, ahonnan az a húgycsőbe (urethra) kerül, és azon keresztül ürül a szervezetből. A vese szövetének alapegységei a sugárirányban elhelyezkedő nefronok, amelyek száma egyetlen vesében körülbelül másfél millió. A kéregállomány nefronjaiban kis érgomolyagok (glomerulus) találhatók, ezekből erednek az U-alakú csövekként kanyargó, gyűjtőcsatornába vezető vesecsatornák (tubulus). A vese egyik legfontosabb feladata a méregtelenítés, vagyis a vér által szállított mérgező anyagok kiszűrése és ürítése. A renin nevű hormon termelésén keresztül szerepet játszik a szervezet vízháztartásának és a vérnyomásnak a szabályozásában is.
Vesegyulladás főbb típusai és tünetei
A gyulladás általában nem terjed ki az egész vesére. Érintheti a glomerulusokat, a vesecsatornákat, az azokat körülvevő szöveteket (tubulointersticiális szövet), a vesemedencét vagy a vese ereit.
A gyulladás által érintett területek szerint a vesegyulladások az alábbi csoportokba oszthatók:
Glomerulusokat érintő gyulladások (glomerulopathiák):
- Heveny glomerulonephritis: általában más szervek baktériumfertőzését követően alakul ki, hirtelen kezdődő, véres vizelettel (haematuria) járó, gyorsan gyógyuló betegség;
- Gyorsan előrehaladó (rapidan progresszív) glomerulonephritis: hirtelen kezdődik, gyorsan rosszabbodik, a vesefunkció gyors beszűküléséhez, művesekezelést igénylő, súlyos veseelégtelenséghez vezethet;
- Idült glomerulonephritis: fokozatosan kialakuló, nagyon lassan rosszabbodó, a glomerulusok folyamatos elvesztésével járó vesebetegség, amely a veseállomány pusztulásához, a vese zsugorodásához vezet;
Vesecsatornák és környező (tubulointersticiális) szövetek gyulladása:
- Heveny tubulointersticiális nephritis: fertőzés által kiváltott heveny vesegyulladás a vesecsatornák körüli szövetben;
- Idült tubulointersticiális nephritis: a vesecsatornák és a környező szövetek jelentős károsodásához vezető folyamat;
Vesemedence gyulladása:
- Heveny vesemedence-gyulladás (akut pyelonephritis): a húgyhólyag felől a húgyvezetéken keresztül a vesére terjedő, általában fertőzéses eredetű gyulladás;
- Idült vesemedence-gyulladás (krónikus pyelonphritis): a húgyúti rendszer idült gyulladásos megbetegedése;
A vese ereinek gyulladása (vasculitis): a vesék vérellátásának csökkenéséhez vezető betegség.
A vesegyulladások különféle típusait eltérő tünetek kísérik. Egyes vesegyulladások kezdetben tünetmentesek, és csak a betegség előrehaladott szakaszában jelentkeznek tünetek. Heveny glomerulonephritisre hívhatja fel a figyelmet az arcon, főként a szemek környékén megjelenő vizenyő, a hirtelen vérnyomás-emelkedés, a fulladás és a fejfájás. A gyorsan előrehaladó glomerulonephritis korai tünete a gyengeség, fáradékonyság, láz, étvágytalanság, hányinger, hányás és szemmel látható vér megjelenése a vizeletben. A tubulointersticiális nephritis heveny formája a húgyúti fertőzések tüneteivel (láz, fájdalmas vizelés, deréktájon vagy lágyékban jelentkező fájdalom) jár, ugyanakkor az idült formában a tünetek korántsem ennyire kifejezettek, és csak a betegség előrehaladott szakaszában jelentkeznek. A heveny vesemedence-gyulladás vezető tünete a tompa deréktáji, comb felé sugárzó vagy alhasi fájdalom, amely vizeletürítéskor erősödik. Az idült vesemedence-gyulladás enyhébb tünetekkel (gyakori vizelési inger, vizeletürítés közben csípő, égő érzés) járhat. Súlyos veseelégtelenségre utal az idegrendszeri tünetek (különböző szervekben jelentkező fájdalomérzet, görcs vagy tudatzavar) megjelenése.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha vizeletürítési szokásainak megváltozását, az arcán vagy testszerte (pl. kéz, láb, boka) megjelenő vizenyőt, a vizelet színének megváltozását, habos vizeletet és/vagy a fentebb leírt tünetek bármelyikét tapasztalja, haladéktalanul forduljon háziorvosához, aki szükség esetén nephrológiai centrumba irányítja további kivizsgálásra.
Vesegyulladás kiváltó/lehetséges okai
A kóreredet szempontjából megkülönböztetünk az immunrendszer kóros működéből fakadó glomerulonephritiseket, illetve más kóreredetű glomerulopathiákat. Az immunfolyamatot elindító ok legtöbbször ismeretlen (idiopathiás), kisebb részben ismert [a húgyutak felől vagy a vérben megjelenő kórokozók által okozott fertőzés, gyógyszer (antibiotikumok, NSAID), vagy daganatos betegség]. Vesegyulladást leggyakrabban a streptococcus baktériumok, a HIV vagy a hepatitis C, illetve B vírusok okozhatnak. Glomerulusokat érintő gyulladások kialakulhatnak bizonyos immunbetegségek (Sjögren-szindróma, sarcoidosis, szisztémás lupus erythematosus), illetve egyéb betegségek (például cukorbetegség, az apró erek károsodása, a kóros fehérjék képződésével járó dysproteinaemia), vagy örökletes tényezők (pl. Alport-szindróma) következményeként.
Az alábbi betegségek illetve állapotok fokozhatják a vesegyulladás kialakulásának kockázatát:
- vesebetegség a családi kórelőzményben;
- magas vérnyomás;
- cukorbetegség;
- szívbetegség;
- 60 év feletti életkor.
Vesegyulladás szövődményei
A húgycső vagy a húgyhólyag fertőzése (ld. még Húgyhólyaggyulladás) ráterjedhet a húgyvezetékre (a húgyhólyagot és a vesét összekötő vezeték) és a vesemedencére, azok gyulladását (pyelonephritis) okozva. Kezelés nélkül a vesemedence-gyulladás következtében a vesekéregben tályogok alakulhatnak ki, amelyek műtéti megoldást igényelhetnek. Idült glomerulonephritisben a vesefunkció romlása miatt évek alatt idült veseelégtelenség alakul ki, aminek következtében a beteg művesekezelésre (dialízis), illetve veseátültetésre (vesetranszplantáció) szorulhat. Világszerte a glomerulonephritisek jelentik a végstádiumú veseelégtelenséghez vezető leggyakoribb okot. Az idült tubulointersticiális nephritis egyes típusai vesekő kialakulásához vezethetnek.
Vesegyulladás diagnosztizálása
A vesegyulladás kórismézése a kórelőzményen, a beteg fizikális vizsgálatán, a klinikai tüneteken, valamint a vizelet és vér laboratóriumi vizsgálatán alapszik. Glomerulopathia esetében szöveti mintavétel (biopszia) és a kinyert minta szövettani vizsgálata, valamint immunszerológiai vizsgálatok elvégzése is szükséges. A képalkotó eljárások (elsősorban ultrahangvizsgálat) az esetleges húgyúti elzáródás, illetve tályog felismerését segítik.
Vesegyulladás kezelése
A bakteriális eredetű heveny – nem komplikált – vesemedence-gyulladás esetében antibiotikumkezelésre (ld. még Antibiotikumok) van szükség, súlyos esetben akár intravénás folyadékpótlással és tüneti terápiával (fájdalom- és lázcsillapítással) kiegészítve (ld. még Fájdalomcsillapító gyógyszerek). Amennyiben a beteg állapota a célzott antibiotikumkezelés és az esetlegesen szükséges vizeletelvezetés ellenére súlyossá válik, a fertőző gócot műtéti feltárással szüntetik meg. A glomerulopathiák kezelésében – a fertőzés antibiotikumterápiáján túlmenően – a kóros immunfolyamatok megszüntetése érdekében a vér ártalmas anyagoktól való megtisztítására (plazmaferezis), vagy gyulladásgátló és az immunrendszer túlműködését elnyomó szerek (immunszuppresszánsok) adására kerül sor. Ha a betegség valamely korábban beültetett protézis (például műbillentyű a szívben) megfertőződése miatt alakult ki, szükségessé válhat a protézis eltávolítása és cseréje. A veseműködés helyreálltáig fehérje- és sószegény diéta javasolt. Mindemellett fontos a társbetegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség stb.) kezelése is. Súlyos veseelégtelenség kialakulása esetén művesekezelés szükséges.
Vesegyulladás megelőzése
Az antibiotikumokat, NSAID-okat mindig az orvos utasításai alapján szedje, hogy ne alakuljon ki vesekárosodás.
Tekintettel arra, hogy a heveny vesemedence-gyulladás legtöbbször felszálló fertőzés következménye, javasolt az állapotot többnyire megelőző hólyaghurut időben megkezdett antibiotikumkezelése. A húgy- és ivarszervi fertőzések a higiénés szabályok betartásával és biztonságos szex révén előzhetők meg. A gyakori, időről időre visszatérő vesekőképződés, illetve férfiak esetében a prosztatagyulladás is növeli a vesegyulladás kialakulásának kockázatát, ezért kezelésük során az orvosi utasításokat maradéktalanul be kell tartani. Mindemellett fontos a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás, az optimális testsúly megtartása, valamint a vérnyomás és vércukorszint rendszeres ellenőrzése.
Vesegyulladás várandósság idején
A várandósság utolsó szakaszában (terhesség harmadik trimeszter), a 30-38. terhességi hét között gyakran alakul ki heveny vesemedence-gyulladás (pyelonephritis gravidarium), amelyet hirtelen kezdetű hidegrázás, magas láz, gyakori vizelési inger, fájdalmas vizeletürítés és deréktáji fájdalom kísér. A betegség a méh terhesség miatti térszűkítő folyamatára és a húgyvezetékre helyeződő nyomásra, illetve a várandós anyák fertőzések iránti fogékonyságára vezethető vissza. Mivel a vesemedence-gyulladás vetélést vagy koraszülést indíthat be, a magas láz pedig akár súlyos központi idegrendszeri veleszületett fejlődési rendellenességeket is okozhat, az antibiotikumkezelés azonnali megkezdése szükséges.
Kapcsolódó tartalmaink:
