Szerzett immunhiányos állapotok

A szerzett immunhiány (immundeficiencia) olyan állapot, amelyben a korábban egészséges immunrendszer valamilyen alapbetegség, állapot vagy beavatkozás következtében károsodik. A szervezet védekezőrendszerének elégtelen működése gyakori, ismételt, visszatérő fertőzésekhez vezet. A fertőzések lehetnek súlyosabbak a megszokottnál vagy szokatlan helyen jelentkezhetnek.  

A tartós immunhiány a daganatok és az autoimmun betegségek kialakulásának kockázatát is fokozza. A szerzett (másodlagos) immunhiány sokkal gyakrabban fordul elő, mint a veleszületett immunhiányos állapotok. Az alapbetegség vagy állapot kezelése általában megszünteti a szerzett immunhiányt.

A szerzett immunhiányos állapotok kiváltó okai

A szerzett immunhiányos állapotok előfordulása nagymértékben függ a táplálkozási szokásoktól és lehetőségektől, valamint az immundefektust okozó betegségek (ld. lejjebb) előfordulási gyakoriságától. Ez utóbbiak közé tartoznak bizonyos veseeredetű kórképek, autoimmun betegségek, illetve rosszindulatú daganatok, amelyek önmagukban is gyengítik az immunrendszer működését (immunszuppressziót okoznak), illetve amelyek kezelése ilyen állapot kialakulásához vezet. Halmozott fertőzések gyakran fordulnak elő a gyermekközösségbe (bölcsőde, óvoda) kerülést követő egy-két évben. Később, amint megtörténik a gyermekek immunizálódása a szokásos infekciókkal szemben, ez az állapot általában magától megszűnik.

A szerzett immunhiányos állapotok hajlamosító tényezői az alábbi állapotok vagy betegségek lehetnek:

• újszülöttkor (átmeneti immunhiányos állapot alakul ki, melyet újszülött- és csecsemőkori átmeneti fiziológiás immunhiánynak neveznek, lásd Csecsemők immunfejlődése) és időskor (fokozatosan romló immunológiai funkciók);

• egyes örökletes betegségek (pl. Down-szindróma, Turner-szindróma, galactosaemia);

• anyagcserezavarral járó betegségek: cukorbetegség, húgyvérűség (uraemia), a belső elválasztású (endokrin) mirigyek működésének zavarai;

• táplálkozási zavarok: alultápláltság, túltápláltság, lisztérzékenység (coeliakia), ásványianyag- és nyomelemhiány (vas- és cinkhiány), étkezési zavarok (anorexia nervosa, bulimia), vitaminhiány (A-vitamin, E-vitamin és B₆-vitamin, valamint a folsav hiánya);

• fertőző betegségek:

• • vírusfertőzések: kanyaró (morbilli), bárányhimlő (varicella), HIV, veszettség (Lyssa-vírusfertőzés, rabies), EBV okozta mononukleózis, influenza; 

• • bakteriális fertőzések: súlyos Staphylococcus, Streptococcus fertőzések, Mycobaktériumok (TBC, lepra);
•  
  • gombafertőzések: Candida albicans;
•  
  • parazitafertőzések: Toxoplasma, malária;

• fehérjevesztéssel járó betegségek, melyek alacsony ellenanyagszinthez (hypogammaglobulinaemia) vezetnek: nephrosis szindróma, súlyos égések, Lyell szindróma („leforrázott bőr”), gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa, Crohn-betegség), bélrendszeri nyirokerek tágulata (intestinalis lymphangiectasia);

• rosszindulatú daganatok, az immunrendszer daganatai (pl. leukémiák, limfómák, myeloma multiplex) és vérképzőszervi kórképek (aplasticus anémia, sarlósejtes anémia);

• az immunrendszer működését módosító (immunszuppresszív) kezelések daganatok, autoimmun betegségek, illetve szervtranszplantáció esetén: sugárkezelés, immunszuppresszív gyógyszerek, kemoterápia, glükokortikoszteroidok, biológiai terápia;

• trauma: az arra adott élettani válasz immunszuppresszív hatású lehet, mivel megszakad a mechanikus védvonalak (barrier) folytonossága (bőr, légzőhám, gyomor-bélrendszer), és a sérülés során megváltozik az immunsejtek működése;

• sebészeti stressz: nagy műtéti beavatkozás, általános érzéstelenítés – altatás;

• tartós stressz;

• léphiányos állapotok: veleszületett, vagy lép műtéti eltávolítása, illetve bizonyos betegségek következtében kialakult léphiány;

• egyéb betegségek: szarkoidózis, SLE és más autoimmun betegségek, idült májgyulladás, alkoholos májzsugorodás (májcirrózis),

• bizonyos gyógyszerek mellékhatásai: görcsoldók, véralvadásgátlók, antidepresszánsok, szorongásoldók, szívritmust szabályozó (antiarrhytmiás) szerek.

A szerzett immunhiányos állapotok főbb típusai

A másodlagos immunhiányos állapotoknak számos megnyilvánulási formája ismert. E szerzett immundeficienciák körébe sorolhatók az HIV-fertőzés és AIDS, a nyirokrendszer és a vérképzőrendszer rosszindulatú megbetegedései (leukémia, mielóma multiplex) és a fertőző májgyulladások.

A szerzett immundeficienciák legjellegzetesebb képviselője az AIDS (acquired immunodeficiency syndrome), amelynek kialakulásáért az 1984-ben azonosított HIV (human immunodeficiency virus) nevű retrovírus felelős. Az Egyesült Államokban és Európában főként a HIV-1 vírus, Afrikában a HIV-2 vírus terjedése jellemző. A HIV-1 vírus képes megfertőzni a szervezet védekezőrendszerének az ún. helper T-sejtjeit és makrofágokat (falósejtek) is. A gazdasejt genomjába beépült vírus hosszú ideig észrevétlenül rejtőzködhet a fertőzött sejtekben, amelyek előbb-utóbb elpusztulnak. Ahogy az immunválaszban igen fontos szerepet játszó T-sejtek száma fokozatosan lecsökken, a fertőzött egyén egyre inkább fogékonnyá válik a különféle fertőzések és daganatos megbetegedések iránt. Ez az állapot a már kialakult AIDS-betegség, amely kezelés hiányában halálhoz vezet.

Mikor forduljon orvoshoz?

Visszatérő vagy makacs fertőzések megléte esetén javasolt a mielőbbi kivizsgálás az esetleges immunhiányos állapot felismerése érdekében. A szerzett immundeficiencia korai diagnózisa és kezelése életmentő lehet!

A szerzett immunhiányos állapotok további tünetei az alábbi betegségek, illetve állapotok gyakori megjelenése lehet:

• napokig-hetekig fennálló hasmenés;
• fogyás;
• gyakori tüdőgyulladás;
• gyakori hörgőgyulladás;
• gyakori arcüreggyulladás;
• gyakori fülfertőzések (ld. még fülgyulladás);
• antibiotikumra nem vagy rosszul reagáló fertőzések;
• bőr és nyálkahártya tünetek (pl. tályogok, fekélyek);
• belső szervek gyulladása;
• visszatérő, más okkal nem magyarázható láz;
• megfázás;
• kötőhártya-gyulladás;
• étvágytalanság, hányinger; 
• gombás fertőzések (pl. szájpenész).

A szerzett immunhiányos állapotok kezelése

A másodlagosan kialakuló immunhiány visszafordítható (reverzibilis) állapot. Az alapbetegség kezelését, illetve a kiváltó ártalom megszüntetését követően az immundefektus többnyire magától rendeződik. Súlyos esetekben azonban csontvelő-átültetés válhat szükségessé.

A HIV-fertőzés kezelése során három vagy több vírusellenes gyógyszer kombinációját tartalmazó, ún. antiretrovirális terápiát alkalmaznak, amelynek révén megelőzhető a súlyos szövődmények kialakulása.

A léphiányos betegeket, illetve a lépeltávolítás előtt álló személyeket immunizálni kell pneumococcus, illetve H. influenzae ellen. Sebészeti, fogászati beavatkozások idején antibiotikum profilaxis alkalmazható.

A szerzett immunhiányos állapotok megelőzése

A szerzett immunhiányos állapotok egy része megelőzhető egészséges életmóddal. Egészséges, tápanyagokban gazdag, kiegyensúlyozott étrendet kövessünk. Mozogjunk rendszeresen, kerüljük az elhízást, csökkentsük a stresszt az életünkben. A megfelelő alvási szokások kialakítása és az elegendő mennyiségű alvás is kulcsfontosságú az immunrendszer működéséhez. Kerüljük a káros anyagokat (dohányzás, kábítószer- és alkoholfogyasztás). A személyes higiéné, a rendszeres és megfelelő kézmosás és távolságtartás eszközeivel, biztonságos szexuális élettel kerüljük a kórokozókat. Vegyük fel az elérhető oltásokat.